Üres, mégis kincsekkel teli – A bezárt Iparművészeti Múzeumban jártunk

Az Iparművészeti Múzeum Üllői úti főépülete a tervezett átfogó rekonstrukció miatt 2017. szeptember 3-án bezárt. Azóta az épületet kiürítették, a gyűjtemény szakszerű elköztöztetése megtörtént, a beépített műtárgyak bontása azonban most zajlik. A pénteki sajtóbejáráson ezek közül ismerhettünk meg néhányat.

Elsőként az egykori főigazgatói lakosztály előterében álltunk meg, ahol Walter Crane Pávakert című papírtapétájának szakszerű eltávolításába avattak be. Ez az 1898-1900 között készült műtárgy manuálisan készült, tehát annyi dúcot tartalmaz, ahány színt látunk rajta. Darabos Edit főrestaurátor elmondta: Walter Crane-nek 1900 októberében nyílt gyűjteményes kiállítása a múzeumban. Mivel a tapéta az egykori lakosztály halljában látható, így feltételezhető, hogy az akkori igazgató, Radisics Jenő Walter Crane magyarországi bemutatkozásának apropóján rendelte meg ezt a papírtapétát a maga számára. A műtárgy hét szelvényből áll, amelyeket egy 11 méter hosszú tekercsből daraboltak fel a fal adottságaihoz igazodva.

Walter Crane: Pávakert című tapétája a Zsolnay-csempékkel az egykori igazgatói lakosztály halljában még a feltárás előtt.
Forrás: Iparművészeti Múzeum

Szabó Tamás Sándor restaurátor elmondta, hogy a tapétát erős ragasztóval rögzítették a falhoz, ezért a sérülésmentesen eltávolítás érdekében a falképleválasztás módszeréhez nyúltak. Ez azt jelenti, hogy a tapétát a vakolatréteggel együtt választják le az eredeti vágások mentén, majd ezeket a darabokat kalodákba téve szállítják biztonságos helyre. A tapéta felületét több réteg gézlap védi, amelyeket a restaurálás során fognak leválasztani. Rizmajer Róbert restaurátor hozzátette: a tapéta leválasztása radikális folyamat, viszont csak ezzel a módszerrel lehet megőrizni az épségét.

Cselovszki Zoltán főigazgató elmondta: a műtárgy későbbi sorsáról egyelőre még nem döntöttek. Vagy az eredeti helyére állítják vissza, vagy a múzeum történetét bemutató, állandó kiállításban fog szerepelni. Az előtérben és a lakosztályban pedig egy szecessziós szalon létrehozását tervezik.

A tapéta szakszerű eltávolítását mutatják meg a restaurátorok
Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond

Az előtérben állt még egy Zsolnay-kút, ennek környékét Zsolnay-csempékkel díszítették. Ezek leválasztása is megtörtént, a csempék közül néhány darabot megtekinthettünk. Darabos Edit megmutatta azt a tapétarészletet is, amely a lábazat faburkolatának eltávolítása során bukkant elő. Ez egy ollós, pillangós díszeket tartalmazó historizáló tapéta, amely időben későbbi lehet, mint Walter Crane műve. Géppel készült, ennek ellenére értéke mégis magasabb, mint a pávakertes tapétának. Ez a darab is arra vár, hogy szakszerűen eltávolítsák a falról.

A lábazati faburkolat mögül előkerült tapéta részlete
Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond

Következő helyszínünk az Iparművészeti Múzeum első emeleti galériája, amelynek mennyezetén ezidáig az alsórákosi Bethlen-kastély díszterme 17. századi stukkódíszének 1915-ben készült másolata szerepelt. A stukkódíszek eltávolítása után elképesztő falfestmény tárult a restaurátorok szeme elé: előkerült a mennyezet eredeti dísze. Erről a falfestésről már korábban is tudtak, azonban csak egy fekete-fehér fotó állt a rendelkezésre, így a műtárgy valódi színei csak most tárultak fel. Ennek ismeretében van esély arra, hogy ezt a teret az eredeti állapotoknak megfelelően lehessen visszaállítani. 

A stukkódíszek mögül előkerült eredeti falfestés
Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond

Az alsórákosi kastély mennyezetdíszeinek másolata szintén nagyon értékes, emelte ki Sándor Áron restaurátor. Ezért ezeket is úgy kellett eltávolítani, hogy később bármikor rekonstruálni lehessen. Szerencsére a stukkókat csak kevés helyen ragasztották fel a mennyezetre. Jellemzően fém drótokkal és szegekkel rögzítették az elemeket, így a mögöttük levő falikép sem sérült túlságosan, és a díszeket is sérülésmentesen le lehetett szedni. Ehhez meg kellett találni a hajszálrepedéseket és az illesztési fugákat, amelyek körbekaparásával lehetett hozzájutni az egyes részekhez. 

A múzeum első emeleti galériája az alsórákosi kastély mennyezetdíszeinek másolataival (1966)
Fotó: Kárász Judit

Itt láthatók most a sümegi palota könyvtárának leválasztott mennyezetdíszei is. Az Iparművészeti Múzeum első emeletén 1923-ban nyitották meg a magyarországi enteriőr-művészetet bemutató kiállítás első termeit. Ezek között szerepelt a sümegi püspöki nyári rezidencia könyvtártermének barokk berendezése, ami 1913-ban került az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe. Az enteriőrbe a könyvtárszoba boltozatát díszítő stukkók másolatai kerültek: a bejárattal szemközt a tudományokat, különösen az asztronómiát kedvelő Padányi Bíró Márton tekintett le a mennyezetről, körben a párkány fölött különféle csillagászati műszerek ábrázolása volt látható. A sümegi stukkókat feltehetően Antonio Orsatti itáliai származású pesti stukkátormester készítette.

A sümegi palota könyvtárának leválasztott mennyezetdíszei
Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond

Az utolsó helyszín a múzeum első emeleti, úgynevezett magyar terme, ahol a maksai református templomból származó festett kazettás falmennyezet elemeit tekinthettük meg. Ezek a táblák azért nagyon érdekesek, mert a templom maga már nem áll, azt 1892-ben lebontották. A mennyezet 1893-ban érkezett a múzeumba. Összesen 75 darab festett kazettából áll, amelyek többségét ornamentális motívumok díszítik. A deszkákat többször átfestették. A legkorábbi alapréteg világosszürke, amelyre a későbbiekben egy sötétkék, majd egy sötétebb szürke festékréteg került. Két kazetta díszítése jelentősen eltér a többitől. Az egyiken négy összekapaszkodó sellő látható, közöttük négy hallal, szimmetrikus elrendezésben töltve ki a négyzetes mezőt. A másik kazettán – ismeretlen eredetű heraldikus ábrázolásként – két oroszlán fog közre egy koronával díszített oszlopot.

A kazettás mennyezet egyik táblája
Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond

A múzeumban a kazettákat párhuzamosan futó lécek által tagolt szabályos négyzethálós rendszerbe illesztetté. A szimmetrikusan komponált díszítőelemeket, ahol szükséges volt, középre igazították, a saroknál elhelyezkedő három kazetta esetében pedig az eredeti indás-leveles motívumokat tengelyesen tükrözve egészítették ki a díszítést. Zágoni Péter restaurátortól megtudtuk, hogy a kazetták eredeti festése sokkal tüzesebb és élénkebb volt, ám hogy az eredeti színek és festékrétegek megismerhetők legyenek, a műtárgyat laboratóriumi vizsgálatoknak kell alávetni.

Ez a bejegyzés: Üres, mégis kincsekkel teli – A bezárt Iparművészeti Múzeumban jártunk eredetileg innen származik: kultúra.hu.

boldogmaci bejegyzései